5. fejezet

- De ti elköltöztetek akkor... - a szívem torkomban dobog és most érzem azt, hogy végkép össze vagyok zavarodva. Taehyung bűnbánóan hajtja le a fejét. - Magyarázd el! - emelem fel a hangom és levegővételem felgyorsul.

- Sae én... - felnéz rám, de nem tudja folytatni. Hajába túr és idegesen kezdi el húzni hajszálait, szinte vicsorog közben, de nem örömében...

- Taehyung! - lépek elé és megfogom a kezét, mire szemei nagyra nyílnak és rám kapja a tekintetét. - Annyira hiányoztál - mondom és azon nyomban átölelem. 

- Te is nekem - gyengéden viszonozza ölelésem. Mélyen magamba szívom az illatát, mely olyan mint a tenger friss levegője. Régen is hasonló illata volt, ezt mindig furcsálltam nála. 

- Nem akarsz nekem mesélni? -kérdezem pár perc múlva. 

- Lehet kellene - nem szívesen de lassan elenged és kicsit eltol, hogy szemembe tudjon nézni. 

- Akkor? - ráncolom a homlokom. Sóhajt egy nagyot és megfogja a kezem. Bemegyünk és elmegyünk a szobájába.

- Úristen! Azok mi vagyunk! - mutatok az ágya melletti kis szekrényen az egyetlen képre.

- Igen, sehova se megyek nélküle - mondja és zsebéből kiveszi a telefonját, és megmutatja a képernyőjét. Nagyokat pislogok mikor a háttérkép is ugyan ez. 

- De olyan régi - nézek fel a szemébe. 

- De én szeretem - mosolyog. - Majd csinálunk újat?

- Ja persze, amúgy tök normális, hogy az el rablóimmal ilyen jóban vagyok - szűkítem össze a szemem.

- Jól van na, én nem akartam ezt... -húzza a száját.

- Majd csinálunk - mosolygok rá. - Egy feltétellel. 

- Mi lenne az? - húzza fel a szemöldökét.

- Magyarázd el kérlek, hogy mik vagytok ti? - nézek mélyen a szemébe.

- Ajh... engem kifognak nyírni - túr a hajába. Nem mondok semmit, csak várok. Leül az ágyára, fogja a fejét és nagyokat sóhajtozik. - Tudni akarod?

- Igen! 

- Akkor ülj le. - mondja. Így is teszek és leülök mellé. - Igazából mi selejtek vagyunk. Hét selejt van, J-hope, Jimin, Kook, Rapmonster, Jin, Suga és én. 

- De emberek vagytok? 

- Valami olyasmi... - néz a plafonra. Követem tekintetét és egy hatalmas festményt pillantok meg. Elámulok. Egyszer tanultunk erről a képről a suliban...  Középen isten áll és körülötte hét angyal. -Mi isten szolgáinak születtünk, csak nem úgy ahogy azt ők szerették volna. A négy fő angyal megáldott minket, vagyis csak három a negyedik csak szenvedést és sötétséget rakott ránk. Így nem maradhattunk Isten mellett, mert nem vagyunk tiszták, beszennyeztek minket. 

- Ezt nem értem... hogy lehettek isten szolgái? Suga nekem azt mondta ő sámán így nem tudom, hogy kötődik Istenhez... - zakatolnak az agykerekeim. Az információ, amit most Taehyung velem megoszt, szinte alig feldolgozható. 

Nagyot sóhajt és látszik rajta a gondolkodás, hogy hogyan is magyarázhatná el nekem. - Képzeld el úgy a dolgot, hogy emberként, neked szükséged van különböző dolgokra - mutogat a kezeivel. Bólintok. - Na istennek is, csak neki védőkre, segítségnek, hogy a munkája könnyebb legyen.

- Mi a munkája? - húzom fel szemöldököm.

- Hát öm... - zavartan pislog, egyáltalán nem számított erre a kérdésemre. - Fogalmam sincs. - döbbent arcán automatikusan elnevetem magam. - Tudod, ezen még nem is gondolkodtam -hátradől az ágyon. Figyelem ahogy a plafont nézi, majd hirtelen megfogja a vállam és lehúz maga mellé. 

- Tehát te egy selejt vagy - kuncogok. - Na de milyen erőd is van? - felnézek a szemeibe. 

- Hát én a gondolataimmal tudok irányítani - hatalmas vigyor ül ki arcára. 

- Így oldoztad el azt a kötelet? - felkaromra támaszkodom.

- Pontosan. Akarod, hogy csináljak még valamit? - gonosz vigyor ül arcára.

- Mit? - hunyorgok rá. Farkas szemet nézünk, majd azt érzem, hogy melltartóm elengedte tartását. Szemem hatalmasra nyílik. - Taehyung, te barom! - csapom mellkason, mire összehúzza magát és csak nevet. - Hogy lehetsz ekkor idióta? - pufogok és pólóm alá nyúlva próbálom összekapcsolni, de nem akar sikerülni, ezért Tae nevetése közben felül és háttal fordít magának, majd kezével csatolja be. - Vissza már nem megy? - fintorgok rá.

- Csak hozzád akartam érni - mondja. Én meg majd elolvadok annyira édesen néz. 

- Perverz - vágok egy grimaszt és nyakon csapom. 

- Én is szeretek Sae - dörzsöli a nyakát.

- Tudom - felhúzom az orrom, majd félszemmel rá nézek. - A többieknek milyen erejük van? - Felhúzom lábam a mellkasomhoz, átölelem, majd térdemre helyezem állam. 

- Nos, Suga tényleg sámán, ami annyit jelent, hogy kapcsolatba tud lépni a túlvilággal. 

- Akkor most hogy is vagytok selejtesek? 

- Azt úgy kell érteni, hogy lehet jól teljesítjük a feladatunkat, de rosszat hozunk a fentiekre - egyenesen a szemembe néz.

- Tehát a balszerencsétől félnek.

- Lehet így fogalmazni - bólint. - Jin, ő egy gyógyító. Most képzeld el azt, milyen lehet úgy, hogy te megbetegítesz valakit, és azt kell meggyógyítanod... - horkant és nevet egyszerre. - Ő ezért selejt. 

- Értem, na és ez a Rapmonster? 

- Várj, először jöjjön J-Hope, mert úgy világosabb lesz a dolog - vigyorog. Bólintok és várom, hogy elkezdje, vagy folytassa. - Hoseok-ot ismered milyen szeleburdi és őrült. Rap Monster egy kicsit higgadtabb, de ő hamar betud pöccenni. Nekik ellentéteknek kéne lenniük. A négy elem: Föld, tűz, víz és levegő kapcsolódik hozzájuk. Rapmoné a tűz és a levegő. Hope-é a Föld és víz.  Ők uralják a négy elemet. Vagyis...

- Taehyung ajánlom, hogy nyomós érved legyen arra, hogy elhoztad! - csapódik ki az ajtó és egy ideges fejű Suga áll ott. Taehez bújok, aki felpattan az ágyról és nagyokat nyelve állja Suga lándzsát szóró pillantásait. - Saejun azonnal gyere ide! - kiáltja. Összerezzenek és csak jobban elbújok V mögött, hogy én biztosra ne lássam őt. Lépteket hallok, majd rászorít a karomra és kitép V mögül, s szó szerint ráncigálni kezd ki a szobából.

- Tae! - kiáltom a nevét, de lefagyva néz, nem mozdul. - Eressz már el te hülye! - próbálom kezét lefejteni magamról, de mind hiába. Visszavisz a szobába és az ágyra dob, majd újra lábamra kerül a kötél. Idegesen járkál fel-alá az ágy szélénél. - Miért itt kell lennem? Kurva szar a te társaságod! - kiabálom neki, mire halálos szemekkel néz rám.

- Oh tényleg?! Miért talán ő kényeztetett is? 

- Te meg miről beszélsz?! 

- Egész végig nem nyúltam hozzád, de most betelt a pohár! - morogja és egyből letámad az ágyon. Lábaim lenyomja sajátjával, és testével is rám fekszik és karjaim is lefogja, így semmilyen ellenkezést nem tudok titulálni. Ajkaim erősen tépi, szinte már fáj. Fejem oldalra tudom rántani, de ez őt nem akadályozza meg, nyakam kezdi csókokkal elárasztani. Kulcscsontomtól, egészen állkapcsomig végignyal, amitől egyenesen kiráz a hideg. Sose gondoltam volna, hogy Suga ilyen mocskos... ezt rejtené az aranyos pofija? 

- Elég legyen már! - könnyek szöknek végig az arcomon és egész testem remeg.

- Feladod? - mordul fel, és arcomra néz. Csendes sírásba kezdek. - Sae... -hangja  lággyá és bűnbánóvá válik. Érzem, ahogy testem megkönnyebbül,vagyis leszáll rólam. - Ne haragudj kérlek... - leszáll az ágyról és újabb járkálásba kezd a szobában. Összehúzom magam magzatpózba és csak sírok.

*J-HOPE* 

Feszült a levegő köztünk és már órák óta sétálunk, de egy szó se hagyja el, egyikőnk száját se. 

Utoljára akkor volt ilyen csend mikor Jimin részegen elmondta nekünk, hogy szerelmes Saejunba és mindent megfog tenni azért, hogy ne én kaparintsam meg vagy Jungkook. 

- Srácok, sajnálom - töri meg a csendet Kook. 

- Semmi baj - vállára teszem a kezem és biztatásként még mosolygok.

- Ez olyan Sae-s volt - elkenődve kacsaszájat csinál. 

- Siessünk, hogy nehogy baja essen... - sóhajtok.

- Miért kell annyira Monsternek az erő? - morfondírozik Jimin.

- Nem tudom, sokat nem tud vele kezdeni...én sem tudom használni...

- Nem lehet, hogy csak csapdába akarnak csalni minket? - tapint a dolgokra Jungkook.

- Lehet, de nem hagyhatjuk magunkat! Hevesen bólogatnak, hogy egyetértenek velem. - Jimin, változz már valami szárnyassá -pislogok rá. Mi hülyék itt sétálunk, mikor Jimin simán áttud alakulni. A földön blokkolva vannak az erőink, de itt simán tudjuk használni. Jimin tűzsárkánnyá változik s vele megyünk tovább, így már elég gyorsan a kastélyhoz érünk.
Kezdtek feltörni az emlékek, azok az idők mikor mind a heten együtt voltunk és hülyéskedtünk...

- Bazeg, ti nagyon nehezek vagytok - fogja a hátát Jimin mikor már visszaváltozott és a hatalmas kapu előtt állunk.

- Te vagy gyenge - vihog Kook. Jó hallani, hogy még ilyenkor is tud viccelődni...


*SAEJUN*

- Suga! Megjöttek Hope-ék, zárd el a csajt, itt könnyen megtalálják - mély dörmögő hang csapja meg a fülem.
-Rendben - mondja Suga alig hallhatóan. A másik morog valamit és elmegy. - Gyere kérlek - karjai óvatosan simulnak a hátamra majd hónom alá nyúl és felhúz. Testemet erőtlennek érzem, a sírás miatt. Nem is mozdulok, így Suga ölébe vesz és kimegy velem a szobából. Hosszú lépcsőkön visz le majd végül egy teljesen zárt szobába tesz le. Semmi ablak, semmi bútor, a szoba közepén egyetlen pokróc , arra tesz le. - Figyelj sajnálom amit tettem - ökölbe szorított kezét homlokához emeli. - Az nem én voltam... - elcsuklik a hangja. Feláll és ezzel kimegy az egyetlen ajtón.
Újra felveszem a magzatpózt és nem gondolkodom, csak légzésem hallgatom.